Rédei László 1900. nov. 15.-én Rákoskeresztúron (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) született és 1980. nov. 21. Budapesten halt meg.
A Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet (1922), matematika-fizika szakos tanári oklevelet (1927), a számelmélet tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1932), az MTA tagja (levelező: 1949. okt. 31.; rendes.: 1955. máj. 28.).
Oktatói tevékenysége:
- budapesti kereskedelmi tanonciskola, óraadó tanára (1921-1924)
- a miskolci református gimnázium tanára (1925-1929)
- a mezőtúri református gimnázium tanára (1929-1938)
- a budapesti Szt. István Gimnázium tanára. (1938-1939)
- a budapestu Zrínyi Miklós Gimnázium tanára (1939-1940)
- közben a göttingeni egyetem Humboldt-ösztöndíjasa (1934-1935).
- a debreceni Tisza István Tudományegyetem magántanára (1932-1940)
- a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen, ill. a JATE TTK-n a geometria ny. r. tanára (1940-1952)
- a Geometria Tanszék, ill. a Bolyai Int. Algebra és Számelmélet Tanszék vezetője, ill. az intézet igazgatója (1949-1967)
- közben a Matematikai és Természettud. Kar dékánja (1949-1950).
Az MTA Matematikai Kutatóintézet Algebrai Osztályának vezetője volt 1967-1971 között. Algebrai számelmélettel, klasszikus és absztrakt algebrával foglalkozott. Nemzetközileg is elsők között tárta fel a másodfokú számtest osztálycsoportja páros részének szerkezetét, ezzel lényegesen továbbfejlesztette Gauss egyik híres tételét. Hajós Györgynek a véges Abel-csoportok faktorizációjára vonatkozó tételét lényegesen általánosította és több irányban kiegészítette.
Steinfeld Ottó visszaemlékező írása: Rédei László. Magyar Tudomány 1981, 7-8.