A Helmholtz-érmet a tudomány korszakos képviselői életművének elismeréseként ítélik oda.
A Helmholtz-érmet adományozó Berlin–Brandenburgi Tudományos Akadémia (németül: Berlin-Brandenburgische Akademie der Wissenschaften, BBAW) Németország egyik legtekintélyesebb tudományos intézménye. A Helmholz-érem a BBAW legmagasabb tudományos kitüntetése, amelyet kifejezetten életművek és kivételes tudományos teljesítmények elismerésére tartanak fenn a humán tudományoktól a matematikán és a természettudományokon át a műszaki tudományokig. A kétévente átadott érem névadója Hermann von Helmholtz német orvos és fizikus, a 19. század egyik legnagyobb német tudósa, akinek nevéhez fűződik egyebek mellett az energiamegmaradás törvénye és a termodinamika mechanikai megalapozása. Helmholz határozta meg az idegimpulzusok sebességét. Ő találta fel a szemfenéktükröt, a látás és a hallás kutatásának úttörője volt. Mindemellett tudományfilozófiával, az észlelés törvényeinek és a természet törvényeinek kapcsolatával, valamint esztétikával és a tudomány társadalomra gyakorolt hatásával is foglalkozott.
| Berlin–Brandenburgi Tudományos Akadémia történetét több mint nyolcvan Nobel-díjas tudós munkássága fémjelzi. Olyan kiválóságok tartoztak tagjai közé, mint Albert Einstein, Max Planck, Lise Meitner, valamint Wilhelm von Humboldt és Alexander von Humboldt. Egyszerre tudóstársaság, kutatóintézet, tudományos tanácsadó testület és a tudomány társadalmi párbeszédének aktív fóruma. Kiemelt feladata a kulturális örökség feltárása és megőrzése, hosszú távú tudományos projektek gondozása, valamint a jövőt érintő társadalmi és tudományos kérdések vizsgálata. Az Akadémia a német fővárosi régió legnagyobb, egyetemektől független humán tudományi kutatóintézménye. A BBAW számos nagyszabású tudományos vállalkozást – szótárakat, kritikai kiadásokat, történeti forrásfeltáró programokat és digitális tudásbázisokat – működtet. A több mint 325 éves múltra visszatekintő Akadémia jelenlegi formájában 1992-ben jött létre Berlin és Brandenburg tartományok megállapodása alapján a porosz tudományos akadémia örököseként, és jelenleg mintegy 400 tagot tömörít. Németországban a nemzeti tudományos akadémia szerepét az 1652-ben alapított Német Nemzeti Tudományos Akadémia, a Leopoldina tölti be, amelynek fő feladata tudományos kérdésekben tanácsot adni a politikának és a társadalomnak, valamint képviselni a német tudományt nemzetközi szinten. Ugyanakkor a német akadémiai rendszer sajátossága, hogy nem egyetlen akadémiára épül, mint Magyarországon. Több regionális akadémia működik egymás mellett, ilyen a Berlin-Brandenburgi Tudományos Akadémia is. Ezek önálló, nagy presztízsű tudományos társaságok, amelyek kutatási programokat, kiadványokat és tudományos projekteket működtetnek. |
Lovász László korunk egyik meghatározó tudósa a matematika és az informatika határterületén. Több mint ötven éven át jelentős mértékben alakította e terület fejlődését: fontos nyitott problémákat oldott meg, új tudományágakat indított útjukra. Széles körű matematikai műveltsége lehetővé tette számára, hogy váratlan hidakat építsen különböző matematikai szakterületek között, ezeket a területek elméleti fejlődésének szolgálatába állítsa, eredményeit az informatikába is átültesse, valamint új alkalmazási területeket nyisson meg a matematika számára – írta az éremre felterjesztő levelében Martin Grötschel, a BBAW korábbi elnöke. Martin Grötschel matematikus professzor, aki 2015-2020 között töltötte be a BBAW elnöki tisztségét, méltatásában kiemeli: Lovász professzor nemcsak saját kutatási területével foglalkozott sok más ismert kutatótól eltérően, hanem a tudomány egészének szolgálatában is a legmagasabb tisztségeket töltötte be. Elnöke volt a Nemzetközi Matematikai Uniónak, később a Magyar Tudományos Akadémiának, valamint tagja volt az Európai Kutatási Tanács Tudományos Testületének (European Research Council, ERC), az Európai Unió legfőbb, felfedező kutatásokat támogató szervezetének. Emellett egyik alapítója az 1981 óta megjelenő és mára kiemelkedő jelentőségűvé vált Combinatorica folyóiratnak, amelyet a Bolyai János Matematikai Társulat ad ki; azóta is a lap főszerkesztője. További több mint tíz tudományos folyóirat szerkesztésében vesz részt. Lovász professzor hat díszdoktori címet, tizenkét tudományos akadémiai tagságot és huszonnégy kitüntetést tudhat magáénak. Utóbbiak között az Abel-díj, a Kyoto-díj és a Wolf-díj, valamint a John von Neumann Theory Prize, a Gödel-díj és a Knuth-díj, valamint a Széchenyi Nagydíj és a Szent István-rend is szerepel. Kutatásainak mélysége és sokoldalúsága, valamint módszereinek eleganciája számos kutatót inspirált eredményeinek továbbfejlesztésére.
A Helmholz Érem kitüntetettjei között olyan világhírű tudósok szerepelnek, mint Noam Chomsky (1996) nyelvész, Roger Penrose (1998) matematikus és fizikus, Jürgen Habermas (2000) filozófus, Friedrich Hirzebruch (2002) matematikus, Somorjai Gábor (2020) vegyész, a modern felületkémia megteremtője és Katalin Karikó (2022) neurobiológus...
...és most már Lovász László is, a kombinatorika és az elméleti számítástudomány egyik legjelentősebb tudósa. Nemzetközi források megjegyzik, hogy Lovász László a Helmholtz-éremmel a díj történetében is olyan matematikusok társaságába került, mint Friedrich Hirzebruch vagy Roger Penrose.
| A Lovász Lászlóhoz hasonlóan Wolf-díjas Friedrich Hirzebruch (1927–2012) német matematikus alapvető hozzájárulásokat tett a topológia, az algebrai geometria és a differenciálgeometria összekapcsolásában. Fő eredményének a Riemann–Roch–Hirzebruch-tételt tartják (1954), amely forradalmasította az algebrai geometriát. 1980-ban létrehozta a bonni Max Planck Matematikai Intézetet (MPIM), amelyet 1995-ig vezetett. A Német Matematikusok Társaságának és az European Mathematical Society első elnökeként a kelet- és nyugat-európai tudományos kapcsolatok helyreállításán is dolgozott. Hirzebruch nemcsak kimagasló matematikus volt, hanem karizmatikus szervező és tanár is. Életműve tartósan formálta a 20. századi matematika irányát, különösen a geometria és a topológia összefonódásánál. A fizikai Nobel-díjas Sir Roger Penrose (1931-) matematikus és elméleti fizikus, a 20–21. századi matematikai fizika ikonikus alakja, az általános relativitáselmélet és a kozmológia egyik legnagyobb hatású kutatója. A Stephen Hawkinggal megosztott Wolf-díjban részesített, és 94-ben brit lovaggá ütött Penrose-t 2020-ban Nobel-díjjal tüntették ki a fekete lyukak matematikai leírásának úttörő munkájáért. Stephen Hawkinggal közösen dolgozta ki a Penrose – Hawking-szingularitás-tételeket, amelyek leírták az univerzum kezdeti és végső sűrűségállapotait. Penrose 1967-ben alkotta meg a twistor-elméletet, amely a téridő geometriai és kvantumleírását kívánja egységesíteni. A 2020-as fizikai Nobel-díj felét annak felfedezéséért kapta, hogy „a fekete lyukak kialakulása az általános relativitáselmélet robusztus következménye” (a díj másik felén Reinhard Genzel és Andrea Ghez osztozott a Tejútrendszer középpontjában található szupernagy tömegű kompakt objektum felfedezéséért –szerk). Bár hivatalosan matematikai fizikusnak tekintik, munkássága mély matematikai jellegű. A Nobel-díjat is lényegében matematikai módszerekkel elért fizikai eredményeiért kapta: a híres szingularitási tételekért, amelyek megmutatták, hogy a fekete lyukak nem pusztán elméleti különlegességek, hanem az Einstein-féle relativitáselmélet természetes következményei. Eredményei megteremtették a modern fekete-lyuk-kutatás matematikai alapjait. Munkássága ma is alapvetően formálja a téridő, a kvantumgravitáció és a tudat kutatásának irányát. |
Lovász László, a Helmholtz-érem átvétele után úgy fogalmazott, hogy különösen megtisztelő számára ez a díj, hiszen a tudományterületek rendkívül széles spektrumában alkottak maradandót azok a tudósok, akik a Helmholz-érem korábbi kitüntetettjei. Lovász professzor kiemelt jelentőségűnek tartja, hogy a díjat nemcsak a matematikában elért kutatói eredményeiért, hanem az iskolateremtést, a tudományszervezést és a tudomány kifejezett védelmét is küldetésként végzett tevékenységéért ítélték oda neki. „Ma is, és bármikor kész vagyok síkra szállni a magyar tudomány – és általában a tudomány – függetlenségéért és megmaradásáért. Óriási élmény volt, amikor Berlinben a tudós közösség az ünnepségen a jelenlétemben megtapsolta Magyarország visszatérését Európába, és ennek fontos eleme a magyar tudomány újraintegrálódása is” – hangsúlyozta Lovász László, aki körül a Rényi Intézetben ma is lelkes, fiatal kutatókból álló csapat van, és ebben az aktív, alkotó szellemű műhelyben ma is folyamatosan tanulnak tőle a következő generációk matematikusai. Lovász László emellett ma is rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat, többek között alma materében, a Fazekas Gimnáziumban. Úgy véli, „a matematika olyan tudomány, amelynek lényegét, az egzakt gondolkodás örömét már középiskolás korban is meg lehet érezni. Ráadásul a matematika egyre inkább központi terület a fizikában, az informatikában, sőt, a biológiában is. A matematikai gondolkodásmódnak óriási ereje van a megismerésben, nemcsak egy matematikus számára. Nekem egész életemben fontos volt, hogy ezt az élményt tovább is adjam. Igazi öröm, hogy a Rényi Intézetben egyértelműen érződik a világ élvonalába tartozó magyar matematika további műveléséhez szükséges kutatási miliő. Remélem, hogy ez a miliő a megpróbáltatások ellenére fenntartható a magyar egyetemek tanszékein is."
A fent olvasható gondolatok jól tükrözik Lovász László pályafutásának egyik meghatározó vonását: miközben tudományos eredményei alapvetően formálták a modern matematika és az informatika fejlődését, mindvégig elkötelezetten dolgozott a kutatók következő nemzedékeinek támogatásán, valamint azon intézményi keretek megőrzésén és megerősítésén, amelyek a tudományos kiválóság fennmaradásának zálogai.